A 2013. utolsó napjaiban, 77 esztendősen elhunyt Gúzs Imre írót és Gúzs Imre embert pályatársai és barátai, köztük Veres István, a Szatmári Friss Újság egykori főszerkesztője, Máriás József egykori kolléga, Elek György újságíró és Kereskényi Sándor irodalomkritikus méltatta, műveiből Nagy Orbán színművész olvasott fel.
Máriás rövid életrajzi összefoglalójából kiderül, hogy Gúzs Imre a Kovászna megyei Köpecen született 1936. február 9-én. Történelemtanárként került Szatmárra, ahol előbb Erdődön, majd Pusztadarócon tanított. És közben rendületlenül írt, előbb a Bányavidéki Fáklyában, majd a Szatmári Hírlapban. Amíg 1974-ben el nem tanácsolták.
Szerette és nagyra becsülte a vidéki értelmiség áldozatos munkáját, közöttük érezte jól magát. „A száraz tények helyett a hangulatot igyekezett visszaadni, lélek-közelbe küzdeni magát a témához - nagyon jól tudott bánni a magyar nyelvvel és fordulatos, színes fogalmazókészsége kollégái fölé emelte", méltatta Veres (fotó fent). Az egykori főszerkesztő felidézte Gúzs írással kapcsolatos hitvallását, mely szerint „az írott szót nem pótolja sem a rádió, sem a televízió. A leírt szóban van valami bizalmas és az olvasó személyes ismerősöm, barátom".
Elek György újságíró, költő, a szatmári magyar újságírás legkiemelkedőbb, most is aktív alakja felidézte azokat a pillanatokat, amikor a Tanár Úrral először ment ki terepre Erdődre. „Függetlenül attól, hogy árnyékában vagy fényében indultam, legnagyobb sikeremnek azt tartom, hogy neki köszönhetően Elek Györgyből Elek Gyuri lettem", vallja a költő, újságíró.
Kereskényi Sándor irodalmár Gúzs prózaíró tevékenységét méltatta, amelyet neoszentimentalizmusával a Tamási - Nyírő-féle vonalba helyezett. „Imre író maradt az újságírói asztalnál is, aki a nagyon rövid szintézisek mestere volt. Láttam, láttuk, hogyan kezelte az embereket, hihetetlen érzéke volt a lényeg meglátására, ilyen szemszögből Móriczhoz hasonlítanám", fogalmazott.